Bódás János: Valahol ki van jelölve a helyed

Azért van síró, hogy vigasztald,
 és éhező, hogy teríts asztalt.
 Azért van seb, hogy bekösse kezed.
 Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
 Azért van annyi árva, üldözött,
 hogy oltalmat leljen karod között.
 Azért roskadnak más vállai,
 hogy terhüket te segítsd hordani.
 Az irgalmat kínok fakasztják,
 s mélység felett van csak magasság.
 Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
 azért van, hogy te megmutathasd:
 mennyi szeretet van benned.
 
Megmutattad már néha legalább?
 Enyhült, szépült-e tőled a világ?
 Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
 Ott is, hol eddig minden tiszta volt?
 
Mi vagy? Vigasznak, írnak szántak,
 menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég – siess, keresd! –
ki van jelölve a helyed,
 s csak ott leszel az, aminek
 Isten rendelt. Másként rideg,
 céltalan lesz az életed.
 Mag leszel, mely kőre esett,
 elkallódott levél leszel,
 mely a címzetthez nem jut el.
 Gyógyszer, amely kárba veszett,
 mit sosem kap meg a beteg.
 Rúd leszel, de zászlótalan,
 kalász leszel, de magtalan,
 cserép, miben nincs virág,
 s nem veszi hasznod sem az ég,
 sem a világ.

A hozzászólások le vannak tiltva.