Deák Erika: Dalolva gondolok Rád

Amikor nagyon Magam alatt vagyok,
Napokig csak hallgatok, néha dalolgatok!
Dalolom, hogy „Oly messze vagy Kedvesem”,
Dalolom, hogy „nélküled az élet gyötrelem.”
Aztán amikor felvillan a neved.
Még a sötét felhő is, Velem nevet.
Dalolja a kismadár a Te kedves neved,
Kedves szavaiddal, szívemet öleled!
Mosolyt csalsz arcomra, bolondozásoddal,
Boldoggá teszel, minden bókoddal!
Idézettel tetted széppé napom,
Ugye egyszer a köszönetet a füledbe súghatom?
Megsúghatom Neked, azt amit most érzek
Megsúghatom azt, hogy már csak Érted élek.
Miattad mosolygok, borúd napokon,
Rád gondolok minden madárfüttyös hajnalon.
Azt álmodom néha, átölel karod
Reggelente ébredéskor az Én csókom kapod!
Azt álmodtam még, hogy megsúgom szeretlek,
S minden nap, már csak Neked nevetek!
Neked szól, minden boldog mosolyom,
Érted talán még a napot is lehozom.
Csillagokat Holdat, az egész mennyországot,
Neked adom a szebbik világot.
Amikor nagyon Magam alatt vagyok,
Napokig csak hallgatok, néha dalolgatok!
Dalolom, hogy „Oly messze vagy Kedvesem”,
Dalolom, hogy „Nélküled az élet gyötrelem.”

A hozzászólások le vannak tiltva.