Szabó Lőrinc: Zuhanás

Akkor utaztam először nagyot.
A léghajó vitt. Mozgó oszlopok
Nőttek, süllyedtek, sík emeletek:
Láttam mögöttük a szerkezetet,
Az elvet, rendszert, forgó kapcsolást,
Fogalmak testét, örök folytatást,
Szimetriát s egyensúlyt mindenütt:
Bámész agyamban boldog végtelen
Töltekezett a külső semmiben:
Tudtam számolni!...Felhőim között
Repűltem még, mikor apa bejött,
Onnan szóltam le: „Itt a Millió!”
„Mi?hol?”-Elmondtam, amit tudtam. „Óh!”
„S most…?” „Most ágyba!” „A háromkerekűt!”
Ő rámnézett és elkomorodott.
„A biziklit!” Lefeküdt. Hallgatott.
Én pukkadoztam: „Milyen zsugori!”…
Nem volt az; csak pénze nem volt neki.

A hozzászólások le vannak tiltva.