William Buttler Yeats: Egy régi dal visszhangja

Találkoztunk a fák közt, a kertben, ő meg én.
Jött, a lába hófehér volt, a kerten át felém.
Kért, hogy könnyen szeressem, mint a rügy nő ág hegyén,
de ifjan és bolondul ezt nem hihettem én.

És álltunk a folyónál, hol véget ért a rét.
Vállamra tette akkor kis hófehér kezét.
És kért, hogy könnyen éljek, miként a fű, ha ragyog:
De bolond ifjú voltam s most csupa könny vagyok.

A hozzászólások le vannak tiltva.