Dutka Ákos: Üljünk be a Müllereibe

Ülj le hát még egyszer szellemárnyam –
Váradra szólít az öreg Müllerei,
Ülj a kávé régi illatában,
Ahol Párizs örök nosztalgiája száll.

Itt ült, beh sokszor, Ady meg Nagy Endre,
S közéjük bújva, oh hányszor ültem én,
S míg szállt a kávé drága régi gőze,
A jövő derengett mindnyájunk szemén.

Künn Tóth András Assunta szobra látta
A vármegyeház ormán száll a páva már,
Szállt a lelkünk felszabadult álma
E kedves kávésbolt tágas teraszán.

Most templom lett a drága régi helyből,
Hol együtt ül örökre hét bátor titán,
Kik dalolva hirről, szerelemről
Hajnalt kurjantottak Várad piacán.

A hozzászólások le vannak tiltva.