Móritz Mátyás: A csillagokhoz

1.

Mint egy rabot, magam végig nem tekintem
A két szemem, tűnő partok felé nem néz
Látni tudom a jót szenvedéseimben
Pünkösd királyságot, sem ül fölöttem vész

Gerincem nem recseg mint a homok, -kavics
Kínzóim várhatják hogy hitem eldobom
Két kezével a sors, széjjelmorzsolhat is
Én nem leszek az éjjel, -a földdel rokon

Nem jajgatok: keblem véres: megsebeztek
Nem a búról fog szólni a legszebb dalom
Nem fogok vergődni a bánatba veszteg

Futni nem vágyom én, bőszen és esztelen
A bánatot egy percre sem magasztalom
Keresztutamon, mindig Isten lesz velem

2.

Miért lennék gyenge, aki bármit megbán
Akinek száján a vad fájdalom dadog
Aki gyáva meghalni, szégyen-keresztfán
Fogjanak el, tépjenek csak vadállatok

Miért állnék Úrnak, szoknyája szögletén
Tűz is égethet, álmom nem lesz csüggeteg
Ha nincs ereje Istennek, segítek én
Érintésem elhamvasztja a zord telet

Utolsó órán sem gondolkozom azon
Ki az akinek halálom nem tűnik fel
Nyár, halálthozó csókjára nem szomjazom

Mint ahogy elégtételre sem, vagy vérre
Ha ködös gödörbe is dugnak, -én hittel
Elfogadom azt is: Isten nem hagy élve

A hozzászólások le vannak tiltva.