Max Jacob: Haláltusa

Uram, lankadok, a lelkem reménytelen,
Bukott sorsom súlyos hordóként görgetem
Mert hiába  vártam végem félig-holtan,
Közbenjárómnak a Sátánt választottam.
Nyeglén összetöröm ősi címeremet,
Zavart szemem éjjel a holtakra mered.
Koponyám döngeti a pokol kőfalát,
Ágyam derékalja hasító vasszilánk.
És álmomban néha egy véres szigeten
Gyilkos tőr jelöli a családi nevem,
Bőröm és tagjaim kígyóktól borzadnak,
Miket torz ördögök a keblembe raknak.

Fordította: Tóth István

A hozzászólások le vannak tiltva.