Emmanuel Signoret: Szerelmi dal

Váljék kebled alatt a szív nagy, büszke szívvé,
mely tündökölve nő, mint hold a víz felett;
szabadíts meg sötét árnyadtól, Eurüdiké,
a lantjaink feléd zokogva zengenek!

Mosolygó szép húgunk, lépj ki komor körödből,
s láng-leplekkel övezd fel élő derekad,
szabadíts meg a fő gonosztól, az időtől,
karod közt részegen a sírunkig ragadj.

Titkos szobrász kezén álmod lengő alakja
dereng húsunkban a megsértett istenek után;
jöjj s végleg ülj le itt a sziklapartra,
kiben fogantatánk, szülj minket újra meg!

Bús rózsa s óriás liliom kelyhe mélyin
a gyötrött századok szűz csendje megszorult.
Eurüdiké, Eurüdiké, Eurüdiké, ím!
térden borítjuk dús virágba koszorúd.

Fordította: Somlyó György

A hozzászólások le vannak tiltva.