Tóth János: Sorsok

Hideg füvön földönfutó ül
senkije van, nincs háza, álma,
üres üveg homályos képe
mosolyog rá, egy pocsolyába.
Lyukas kabátját a tavasz varrja
langyos fénycérnáját a szél vágja el,
csak a halál mosolyog rá, ha Isten is akarja,
fölötte a varjúhad károgó halotti lepel.

A hozzászólások le vannak tiltva.