Brecht: Dal a jó emberekről

A jó embereket arról ismered meg

Hogy jobbá lesznek

Ha megismered őket. A jó emberek

Vendégül látnak, hogy épüljenek, mert

Abból okul az ember, ha figyel

s ha mondanak is néki valamit.

De ők egyúttal

Jobbá teszik azt, aki rájuk néz és

Azt akire néznek. S nem azáltal, hogy betevő falathoz

Vagy a fényre segítik, inkább

Azért, mert tudjuk: élnek ők, s a világot

Megváltoztatva használnak nekünk.

Ha fölkeressük, otthon leljük őket.

Nem felejtik, tulajdon régi arcuk

Milyen volt az utolsó találkozáskor.

Bármennyire megváltoztak is

– Mert éppen ők oly változandók –

Legföljebb fölismerhetőbbek lettek.

Olyanok, mint egy ház, mit együtt építettünk

Nem kényszerítnek rá, hogy benne lakjunk

S néhanap meg sem engedik.

Bármikor elmehetünk hozzájuk

nagyságunk legszerényebb öltözetében

Csak jól nézzük meg, mit viszünk magunkkal.

Tudják a módját, hogy kell ajándékot adni:

Már eldobták, – most meglelték, s nevetnek.

De abban is hagyatkozhatsz reájuk,

Hogy ha önmagad elhagyod

Elhagyod őket is.

Ők, ha hibáznak, csak nevetünk:

Mert ha rossz helyre tettek egy követ le

Rájuk tekintve látjuk

Hol lesz jobb helye a kőnek.

Lessük mindennap keresetlen figyelemmel

Hogy keresik meg mindennapi kenyerük.

Valami rajtuk kívül álló

Ügyben érdekeltek ők.

A jó emberek dolgot adnak nekünk.

Magukban, úgy látszik, sehogysem boldogulnak.

Minden megoldásukban új feladat feszül.

Veszélyes pillanatokban, ha süllyed a hajó

Meglátjuk hirtelen, hogy tágra nyílt szemük rajtunk pihen.

S habár nem tetszünk nékik, így ahogy vagyunk

Ők velünk tartanak mégis, velünk.

A hozzászólások le vannak tiltva.