Rainer Maria Rilke: A szerelmes lány

Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,

elvesztem kezemből önmagam,

nem remélve, hogy tagadni merjem,

azt, mi tőled árad rezzenetlen,

és komoly, merő, rokontalan.

…rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem

el nem árult és nem szólított,

mint a kőé, olyan volt a csendem,

mely fölött a forrás átcsobog.

Ám e lassú, párhetes tavaszban

engemet a néma, öntudatlan

évről most letörtek könnyedén.

Összezárva, langyos, árva létem

most valaki tartja a kezében,

s nem tudja, tegnap mi voltam én.
Fordította: Nemes Nagy Ágnes

A hozzászólások le vannak tiltva.