Weöres Sándor: Ciróka játék

Szél játszik a patakkal,
én meg a te hajaddal.
Piros alkony lobban szőke
hajadba,
hajadba,
mintha felhőn ragyogna.

Korhely néz az üvegbe,
én meg a te szemedbe.
Hogyha kérek és ígérek
nehogy szánj,
nehogy szánj,
maradj te csak piciny lány.

Egér bújik alomba,
te meg az én karomba.
Vad manó hull, sz*rva szétáll
kukucskál,
kukucskál,
rá ne nézzél, aludjál.

Zápor hull a peremre,
könnyed meg a kezemre.
Jól tudod, hogy elborít majd
a vad láng,
a vad láng,
még ha nem is akarnánk.

A hozzászólások le vannak tiltva.