Wallace Stevens: Asszony a napsütésben

Csak annyi, hogy e mozgás, ez a meleg olyan,
mint egy asszony mozgása és melege.

Nem mintha bármi kép volna a levegőben,
nincs formának se kezdete, se vége:

üres. De bennünket egy asszony sima aranyban
ruhája súrolásaival éget

és a létezés szétbomlott bőségével,
mely határozottabb önmagánál –

mert az, ami ő, testtelen,
a nyári mezők illatait viselve

bevallja a szótlan, közönyös, a rejtve
világos, egyetlen szerelmet.

Fordította: Vas István

A hozzászólások le vannak tiltva.