Lackfi János: VESZETT MUNKA BALLADÁJA

Nyolc éves se voltam,

az az idő távol,

édesanyám, kedvesanyám

megjött a munkából.

 

Nem is a munkából,

inkább a híjából,

édesanyám, kedvesanyám

nem dolgozik mától.

 

Nem mintha dolgozni

maga nem akarna,

édesanyám, kedvesanyám

lapátra lett rakva.

 

Apámnak már régen

nem is volt állása,

ebből baj lesz, nem kis baj lesz,

akárki meglássa.

 

Ott búsult a bátyám

talpig búbánatban,

búsul apám, búsul anyám,

én meg kimaradtam.

 

Álltam, nem értettem,

értettem, de mégse,

és a könnyek, galád könnyek

jól el voltak késve.

 

Aztán a matchboxom

jutott az eszembe,

a lendkerék, hej a kerék

miként hagyott cserben!

 

Nem gurul, nem sivít

többé már a járgány,

én, kisgyerek, szegény gyerek,

ott hüppögtem árván.

 

Nem gurul, nem gördül

többé a kisautóm,

de a könnyem, a sós könnyem

legördül az arcon.

 

Így kapcsolódtam be

össznépi sírásba,

ha gyászolunk, mind gyászoljunk,

akárki meglássa.

A hozzászólások le vannak tiltva.