LORAND GASPAR: A KÉS…

A kés amit ott feledtél
s feledted hogy a bőr mely az ismeretlenhez ér
hogy a száj mely az éhségre nyílik
hogy a csend míg a föld mozgásából
vagy egy test tüdejéből iszunk
hogy a gége szárnyverdesése
hogy a szél görgője nem ismervén
a partot melyek kavicsokra hagyja zenéjét
mindeme dolgok melyeket idő és
emlékezet koptatnak osztogatnak a sziklán
átkutathatja-e a penge a kertnek
elszunnyadt rendjét, a nyugodt,
halott lángból kimetszett szépségre
húnyt szemet fehér falra
tapasztott arcok vörösét
mennyi sietség férceletlen mozdulatok
míg a nap lassanként elvonul
testek mélyén felperzselt mezők
s az egyre félelmesebb fény –

A hozzászólások le vannak tiltva.