Varga Norbert: Értelmetlen lét

Életed értelme érdemleges lehetne, érted él életed értelme. De értetlenkedve érted meg az értetlenek éretlen érdekeit. S értékrended átértékeled, mert a legértékesebb értéked Az értelmes élet, megértő lélek, melyet egy életen át hajtanak az értelmetlen érdektelen értékfaló értéklények. Érdeked, hogy … Olvasd tovább

Kiss Benedek: Szüret

Megüli a por a fákat, kondor hajat, szempillákat, megüli a pocsolyákat, leveleket, levélszárat. Piszkos az ég, piszokszürke: lomha ezüstpók bemássza. Roggyan ló és ember lába. Hálót dob a nap fejünkre. Vénasszonyok, vénemberek szőlőtőkéket tojóznak, bütykösen fogják a földet a venyigék. … Olvasd tovább

Nagy Bandó András: Amit nem értek

Nem értem Piroskát, a farkast se értem, ezért a mamámtól folyton újra kérdem: Mért élt az erdőben egyedül a néni? Mért nem tudtak néki közellátást kérni? Mért játszott a farkas színlelve nagyanyát? Mért őt ette előbb, s mért nem az … Olvasd tovább

Adelbert von Chamisso: Az elárult szerelem

Az éjjel csókolóztunk, nem látott senki sem; bíztunk a csillagokban, fenn szikráztak fényesen. De egy csillag lehullott, s a tengernek beszélt, tőle egy bárka, attól egy matróz vette neszét, ő meg a kedvesének dalolta másnap el – s most utca, … Olvasd tovább

SZERGEJ JESZENYIN: BOKRAINK KÖZT

Bokraink közt már az ősz barangol, kóró lett a fényes laboda. Zizegő, szép zabkéve-hajadról nem álmodom többé már soha. Arcod haván bogyók bíbor vére – szép voltál, te kedves, illanó! Szelíd, mint az alkony puha fénye, s fehéren sugárzó, mint … Olvasd tovább

József Attila: TÖREDÉKEK

Állás nélkül élek, akár a madár, idestova másfél esztendeje már. Vásárcsarnok nyirkos boltjai alatt hordott ölem nyálkás, bő kosarakat. Mintha fojtogatnék, eltorzult kezem deresen hüvöslő drótköteleken. Voltam könyvügynök, ki nem olvas, de ád Móriczot, Shawt, Barbusse-t, Cocteaut meg Zolát. Kerek … Olvasd tovább

Nagy László: Az én szívem

Az én szívem játszik, ingemen átlátszik, másik szívvel tündérkedik hajnalhasadásig. Születtem, felnőttem durva-gaz erdőben, virág vagyok, attól félek: csalán lesz belőlem. Szaporodik évem fényben, égdörgésben, ecetért kell elcserélni minden édességem. … Olvasd tovább

Szabó Lőrinc: A vándor elindul

Bottal s öreg kutyámmal indultam hazúlról. Dalolva mentem és torkom nem únta még az országút fáradságos énekét. – Tudod, hogy a Nap barátja voltam? Ő édesitette agyamat hajnali rétek szagával; aztán minden csigát s kavicsot külön megmutatva látni, szeretni és … Olvasd tovább

Radnóti Miklós: TÉTOVA ÓDA

Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól … Olvasd tovább