Heltai Jenő: Vallomás

Mi ketten egymást meg nem értjük, Nagyon sajnálom, asszonyom, De ha nem kellek szeretőnek Egyébre nem vállalkozom. Például arra, mit gyakorta Szónoki hévvel mond kegyed, Hogy meggyötört szegény szívének Legjobb barátja én legyek. Legjobb barát ! Szavamra mondom, Megtisztelő egy … Olvasd tovább

Várnai Zseni : Virágos ág

Virágos ág az asszony élete tavasszal könnyű szirmokkal tele, s mikor lehullnak róla díszei virág helyett gyümölcse terheli. Termése érik, pirul, gömbölyűt pillék és méhek zsongják őt körül szellő ringatja, eső öntözi s a nap tüzén csillognak könnyei. Ha jön … Olvasd tovább

Pilinszky János: Trapéz és korlát

Sötéten hátat forditasz, kisikló homlokodra a csillagöves éjszakát kezem hiába fonja. Nyakad köré ezüst pihék szelíd pilléi gyűlnek, bizalmasan belém tapadsz, nevetsz, – vadúl megütlek! Sugárzó párkányon futunk, elgáncsolom a lábad, fölugrasz és szemembe kapsz, sebezhetetlen állat! Elszűkül arcod, hátra … Olvasd tovább

Radnóti Miklós : Levél a hitveshez

A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván … Olvasd tovább

Varró Dániel: Cossante a lehányt küszöbről

Mikor a küszöböt lehánytad, és a nedves szivaccsal feltöröltem. Emlékszel arra, kedves? Arra a pillanatra.   Mikor lehánytad a küszöböt, és a sárga szivaccsal feltöröltem, emlékszel arra, drága? Arra a pillanatra.   Lehánytad, feltöröltem. Emlékszel arra, kedves? Semmit se tartva … Olvasd tovább

Csokonai Vitéz Mihály: Szegény Zsuzsi, a táborozáskor

Estve jött a parancsolat Viola-szín pecsét alatt, Egy szép tavaszi éjszakán Zörgettek Jancsim ablakán. Éppen akkor vált el tõlem, Vígan álmodott felõlem, Kedvére pihent ágyában, Engem ölelvén álmában: Mikor bús trombitaszóra Ûlni kellett mindjárt lóra, Elindúlván a törökre; Jaj! talán … Olvasd tovább

Balassi Bálint: NEGYVENNYOLCADIK HOGY JULIÁNAK, S NEM AZ SZERELEMNEK ADTA MEG MAGÁT

1 Szerelem s Julia egymás mellett állva reám szikráznak vala, Gerjeszt mind a kettő, mert mindenike lő, nagy mindenik hatalma, Egyik szép szemével, másik nagy szenével erejét rám támasztá. 2 Ily veszedelmemben a csalárd Szerelem szép szóval szóla nékem: Add … Olvasd tovább