John Donne: Elégia vetkőző kedveséhez

Jöjj, asszonyom, pihenni ún erőm, ha nem dolgozom, kín a pihenőm. S aki ellenfelére rátalál, kifárad majd, ha nem harcol, csak áll. El öveddel, mint égöv, ragyogó, de sal szebb világot átfogó, e mellvérttel, melyen az ostobák szeme a fénytől … Olvasd tovább

Robert Burns: Egy százszorszéphez

Te kicsike piros virágszál, bizony, rossz órában fakadtál, hogy így ekém alá jutottál, s kitéptelek: most már hiába gyógyítgatnám kis testedet. Mitől most szárad meghajolt, jaj, nem a hű pacsirta volt, szép hajnali látogatód, ki felfelé lendült rólad, úgy csattogott … Olvasd tovább

RADNÓTI MIKLÓS: LEVÉL A HITVESHEZ

A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván … Olvasd tovább

Vörösmarty Mihály: KÉSŐ VÁGY

Túl ifjuságomon, Túl égő vágyimon, Melyeknek mostohán Keserv nyilt nyomdokán; Túl a reményeken, Melyekre hidegen Éjszínű szemfedőt Csalódás ujja szőtt; Túl a szív életén Nyugottan éldelém, Mit sors s az ész adott, Az őszi szép napot De hogy megláttalak, Szép … Olvasd tovább

Petőfi Sándor: Feleségek felesége

Feleségek felesége, Lelkemadta kicsikéje! Jer ide már az ölembe, Mulassak veled kedvemre. Szerettelek lyánykorodban, Szeretlek most százszor jobban, Nem százszor, de ezerszerte, Ha meg nem haragszol érte. Nem is tudja a nőtelen, Mi az igazi szerelem; Hogy tudná az istenadta? … Olvasd tovább

Wass Albert: Májusi találkozás

Májusi estén, mikor a lombok holdsugárt szitálnak s a bodza közt csalogány hegedül: ugye rossz járni egyedül? Olyankor a szíved mélyén soha nem csókolt csókok égnek. Még el nem ölelt ölelések Tépnek, szaggatnak szüntelen. Minap, mikor egy ilyen estén a … Olvasd tovább

Petőfi Sándor: A VIRÁGNAK MEGTILTANI NEM LEHET…

A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet; Kikelet a lyány, virág a szerelem, Kikeletre virítani kénytelen. Kedves babám, megláttalak, szeretlek! Szeretôje lettem én szép lelkednek – Szép lelekednek, mely mosolyog szelíden Szemeidnek bűvös-bájos tükrében. … Olvasd tovább

Shakespeare: Szonett 1.

A gyönyörűt szaporítani vágyunk, Hogy így örökké rózsáljon a Szép, S emlékét, ha hull érettebb virágunk, Őrizhesse a zsenge ivadék: De te, saját fényszemed rabja, rőzsét Lángodra tápnak: önmagad dobod, Ínségbe fojtva, ami csupa bőség Mézed ürme, te, önnön gyilkosod. … Olvasd tovább