József Attila: Flóra

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már, elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik, buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad. Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra. … Olvasd tovább

RILKE: A CSEND

Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem – hallod-e: zúg… Ugye, a magányost, bármije rebben, figyelik a dolgok: hogy mire jut? Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám, zaj ez is, mire megközelít. Hallod-e, kedves, újra kinyitnám… …de mért nem vagy itt? Moccanok épp csak … Olvasd tovább

Miroslav Válek: Csak úgy

Csak úgy, mintha véletlenül akadnánk össze sűrű, vad esőben körözve a körúton, mint egy hajó fedélzetén, csak úgy, mellékesen ennyit mondok: “Szeretlek.” S te ennyit: “Ó, úgy, mint bárki más!” Micsoda megaláztatás! Történhetne ez augusztus havában, nagylombú fák alatt. Megszégyenülten … Olvasd tovább

Faludy György: Fülledt éjszaka, 1.

Hány napja lettem szerelmes beléd? Most végre itt nyújtózunk egymás mellett, mellemtől alig ujjnyira melled és rajta két korall viaszpecsét. Farkasszemet nézünk. Pupillád sárgás szikrákat szór. Ajkunkat nyaljuk – párzás előtt hajlékony, játszó párducok. Beléd harapnék, de remegni kezdek. Vajon … Olvasd tovább

Juhász Gyula Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál emlékeimből lassan, elfakult arcképed a szívemben, elmosódott a vállaidnak íve, elsuhant a hangod és én nem mentem utánad az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, ma már nem reszketek tekintetedre, … Olvasd tovább

Kaffka Margit : KÖZÖNY

Bús ködruhába, nézd leszáll az este. Gyötri a csendet fuldokló ütem, Az óra… Halld, amint ébredve – veszve, Az összecsengést hasztalan keresve Belehangzik a szavad, – s a szívem. Most, – most!… Hogy biztat egyre, mindörökre S előbbre egy lépést … Olvasd tovább

Ady Endre: Lédával a bálban

Sikolt a zene, tornyosul, omlik Parfümös, boldog, forró, ifju pára S a rózsakoszorús ifjak, leányok Rettenve néznek egy fekete párra. »Kik ezek?« S mi bús csöndben belépünk. Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat A víg teremben némán szerte-szórjuk. … Olvasd tovább

Szapphó: APHRODITÉHEZ

Tarka trónodról, ravasz istenasszony, mért küldesz nékem szerelemkirálynő, bút és bajt mindég, te örök leánya fényes egeknek? Mért nem jössz inkább, ahogy egyszer jöttél, hallattad kérő szavamat, kiléptél kedvemért apád aranyos házából és befogattad cifra hintódat; lebegő galambok vonták azt … Olvasd tovább

Gárdonyi Géza: Mikor a földön…

Mikor a földön leány születik, Egy fiúcska álmában mosolyog. Egymástól bár mi messze vannak is, De a kettő találkozni fog   S akkor egymáson megáll a szemök, S bár ajkuk hallgat, kiált a szívök: -Ki ez?- kérdi a lány -Ez … Olvasd tovább

Fazekas Mihály: Ruszánda, moldvai szép

A nyúgodalomnak útján Még nem is messze mentünk; A borzasztó csata után Még csak alig pihentünk; A hadra feszült ereink Még jól se lankadtak; Tüzünktől felforrt véreink Még el se csillapodtak: Mégis mely gyenge mozgások, Melyek bennem pezsegnek. Egy harc … Olvasd tovább