Adelbert von Chamisso: Az elárult szerelem

Az éjjel csókolóztunk, nem látott senki sem; bíztunk a csillagokban, fenn szikráztak fényesen. De egy csillag lehullott, s a tengernek beszélt, tőle egy bárka, attól egy matróz vette neszét, ő meg a kedvesének dalolta másnap el – s most utca, … Olvasd tovább

Nagy László: Az én szívem

Az én szívem játszik, ingemen átlátszik, másik szívvel tündérkedik hajnalhasadásig. Születtem, felnőttem durva-gaz erdőben, virág vagyok, attól félek: csalán lesz belőlem. Szaporodik évem fényben, égdörgésben, ecetért kell elcserélni minden édességem. … Olvasd tovább

Radnóti Miklós: TÉTOVA ÓDA

Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól … Olvasd tovább

John Donne: Elégia vetkőző kedveséhez

Jöjj, asszonyom, pihenni ún erőm, ha nem dolgozom, kín a pihenőm. S aki ellenfelére rátalál, kifárad majd, ha nem harcol, csak áll. El öveddel, mint égöv, ragyogó, de sal szebb világot átfogó, e mellvérttel, melyen az ostobák szeme a fénytől … Olvasd tovább

Robert Burns: Egy százszorszéphez

Te kicsike piros virágszál, bizony, rossz órában fakadtál, hogy így ekém alá jutottál, s kitéptelek: most már hiába gyógyítgatnám kis testedet. Mitől most szárad meghajolt, jaj, nem a hű pacsirta volt, szép hajnali látogatód, ki felfelé lendült rólad, úgy csattogott … Olvasd tovább

RADNÓTI MIKLÓS: LEVÉL A HITVESHEZ

A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván … Olvasd tovább

Vörösmarty Mihály: KÉSŐ VÁGY

Túl ifjuságomon, Túl égő vágyimon, Melyeknek mostohán Keserv nyilt nyomdokán; Túl a reményeken, Melyekre hidegen Éjszínű szemfedőt Csalódás ujja szőtt; Túl a szív életén Nyugottan éldelém, Mit sors s az ész adott, Az őszi szép napot De hogy megláttalak, Szép … Olvasd tovább

Petőfi Sándor: Feleségek felesége

Feleségek felesége, Lelkemadta kicsikéje! Jer ide már az ölembe, Mulassak veled kedvemre. Szerettelek lyánykorodban, Szeretlek most százszor jobban, Nem százszor, de ezerszerte, Ha meg nem haragszol érte. Nem is tudja a nőtelen, Mi az igazi szerelem; Hogy tudná az istenadta? … Olvasd tovább