Varró Dániel: Cossante a lehányt küszöbről

Mikor a küszöböt lehánytad, és a nedves szivaccsal feltöröltem. Emlékszel arra, kedves? Arra a pillanatra.   Mikor lehánytad a küszöböt, és a sárga szivaccsal feltöröltem, emlékszel arra, drága? Arra a pillanatra.   Lehánytad, feltöröltem. Emlékszel arra, kedves? Semmit se tartva … Olvasd tovább

Burns FALUSI RANDEVÚ

Van itt valaki? Ki kopog? – Én vagyok, mondta Findlay. Takarodj, senki sem hivott! – Ugyan már, mondta Findlay. Lopni indultál? Mit csinálsz? – Megsúgom, mondta Findlay. Valami rosszban sántikálsz. – Nem rossz az, mondta Findlay. Ha most kinyílna ez … Olvasd tovább

Csokonai Vitéz Mihály: Szegény Zsuzsi, a táborozáskor

Estve jött a parancsolat Viola-szín pecsét alatt, Egy szép tavaszi éjszakán Zörgettek Jancsim ablakán. Éppen akkor vált el tõlem, Vígan álmodott felõlem, Kedvére pihent ágyában, Engem ölelvén álmában: Mikor bús trombitaszóra Ûlni kellett mindjárt lóra, Elindúlván a törökre; Jaj! talán … Olvasd tovább

Balassi Bálint: NEGYVENNYOLCADIK HOGY JULIÁNAK, S NEM AZ SZERELEMNEK ADTA MEG MAGÁT

1 Szerelem s Julia egymás mellett állva reám szikráznak vala, Gerjeszt mind a kettő, mert mindenike lő, nagy mindenik hatalma, Egyik szép szemével, másik nagy szenével erejét rám támasztá. 2 Ily veszedelmemben a csalárd Szerelem szép szóval szóla nékem: Add … Olvasd tovább

Arany László: KÉSŐN

(Lenau után, – Szalay Gizelának.) Már elnyit a tavasz, varázsa széled, Szép álma eltünt, el van zengve dalja, Üde virágát nyári hő aszalja, – Munkára int, küzdésre hí az élet. A ló nyerít, a harc lármája éled, Körülvesz, elborít küzdés … Olvasd tovább

Kölcsey Ferenc: BÁR RÓZSA VOLNÉK…

Bár rózsa volnék, szép leány, Hogy elvirítva kebleden Lelnék magamnak büszke sírt! S o, bár lehetnék esti szellő, Hogy édes ajkad bíborán Szedhetnék balzsamcsókokat! Itt állok félénk messzeségben; S mint bércein Endymion Sohajt a csillagokra fel, Hová röpűlni szárnya nincs: … Olvasd tovább