Faludy György: Fülledt éjszaka, 1.

Hány napja lettem szerelmes beléd? Most végre itt nyújtózunk egymás mellett, mellemtől alig ujjnyira melled és rajta két korall viaszpecsét. Farkasszemet nézünk. Pupillád sárgás szikrákat szór. Ajkunkat nyaljuk – párzás előtt hajlékony, játszó párducok. Beléd harapnék, de remegni kezdek. Vajon … Olvasd tovább

Juhász Gyula Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál emlékeimből lassan, elfakult arcképed a szívemben, elmosódott a vállaidnak íve, elsuhant a hangod és én nem mentem utánad az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, ma már nem reszketek tekintetedre, … Olvasd tovább

Kaffka Margit : KÖZÖNY

Bús ködruhába, nézd leszáll az este. Gyötri a csendet fuldokló ütem, Az óra… Halld, amint ébredve – veszve, Az összecsengést hasztalan keresve Belehangzik a szavad, – s a szívem. Most, – most!… Hogy biztat egyre, mindörökre S előbbre egy lépést … Olvasd tovább

Ady Endre: Lédával a bálban

Sikolt a zene, tornyosul, omlik Parfümös, boldog, forró, ifju pára S a rózsakoszorús ifjak, leányok Rettenve néznek egy fekete párra. »Kik ezek?« S mi bús csöndben belépünk. Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat A víg teremben némán szerte-szórjuk. … Olvasd tovább

Szapphó: APHRODITÉHEZ

Tarka trónodról, ravasz istenasszony, mért küldesz nékem szerelemkirálynő, bút és bajt mindég, te örök leánya fényes egeknek? Mért nem jössz inkább, ahogy egyszer jöttél, hallattad kérő szavamat, kiléptél kedvemért apád aranyos házából és befogattad cifra hintódat; lebegő galambok vonták azt … Olvasd tovább

Gárdonyi Géza: Mikor a földön…

Mikor a földön leány születik, Egy fiúcska álmában mosolyog. Egymástól bár mi messze vannak is, De a kettő találkozni fog   S akkor egymáson megáll a szemök, S bár ajkuk hallgat, kiált a szívök: -Ki ez?- kérdi a lány -Ez … Olvasd tovább

Fazekas Mihály: Ruszánda, moldvai szép

A nyúgodalomnak útján Még nem is messze mentünk; A borzasztó csata után Még csak alig pihentünk; A hadra feszült ereink Még jól se lankadtak; Tüzünktől felforrt véreink Még el se csillapodtak: Mégis mely gyenge mozgások, Melyek bennem pezsegnek. Egy harc … Olvasd tovább

József Attila MIKOR AZ UCCÁN ÁTMENT A KEDVES

Mikor az uccán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, édes bokája derengve fénylett. Mikor a válla picikét rándult, egy kis fiúcska utána bámult. Lebegve lépett – már gyúlt a villany s kedvükre nézték, csodálták vígan. … Olvasd tovább

Balassi Bálint: HOGY JULIÁRA TALÁLA, ÍGY KÖSZÖNE NÉKI

az török “Gerekmez bu dünya sensiz” nótájára 1 Ez világ sem kell már nékem Nálad nélkül, szép szerelmem, Ki állasz most énmellettem; Egészséggel, édes lelkem! 2 Én bús szívem vidámsága, Lelkem édes kívánsága, Te vagy minden boldogsága, Véled Isten áldomása. … Olvasd tovább

Radnóti Miklós: KÉT KARODBAN

Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje … Olvasd tovább