VÁRNAI ZSENI: Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál, rám nevettél, nekem sírtál.   Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél, először csak a kiskertbe, aztán a nagy idegenbe.   Ha itt vagy is, csak elnézel, … Olvasd tovább

Várnai Zseni : Virágos ág …

Virágos ág az asszony élete tavasszal könnyű szirmokkal tele, s mikor lehullnak róla díszei virág helyett gyümölcse terheli. Termése érik, pirul, gömbölyűt pillék és méhek zsongják őt körül szellő ringatja, eső öntözi s a nap tüzén csillognak könnyei. Ha jön … Olvasd tovább

Szabó Lőrincz: Az anyák

Csak egy voltak kivétel, az Anyák Szentek és ápolónők: a csodát, a jelenést láttam bennük. A nagy odaadást, az aggodalmakat, a virrasztást, a könnyet, s mind, amit a no szenved, ha otthon dolgozik, a gondviselést. Hogy testileg mi a férj, … Olvasd tovább

Szabó Lőrinc: Tavasz

„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó. „Tavasz” – felelt a Nap. „Megjött?” – kérdezte Vén Rigó. „Meg ám!” – felelt a Nap. „Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó. „Szeretlek!” – szólt a Nap. „Akkor hát szép lesz a világ?” „Még szebb … Olvasd tovább

Füle Lajos: UNOKA-VALLATÓ

Értelme sincs talán még, meglehet, hogy csendben veled beszélgetek. Pedig, amíg formálnak ős csodák, őrt áll nekik s neked a nagyapád, s kérdezgeti a nagy Titoktudót: milyen leszel, nagyon vár, csöpp utód? Miből szövi lényednek szövetét szellem, anyag, test-föld és … Olvasd tovább