SZERGEJ JESZENYIN: BOKRAINK KÖZT

Bokraink közt már az ősz barangol, kóró lett a fényes laboda. Zizegő, szép zabkéve-hajadról nem álmodom többé már soha. Arcod haván bogyók bíbor vére – szép voltál, te kedves, illanó! Szelíd, mint az alkony puha fénye, s fehéren sugárzó, mint … Olvasd tovább

Petőfi Sándor ERDŐBEN

Sötétzöld sátoros Erdőben járok. Kevély tölgyfák alatt Szerény virágok. A fákon madarak, Virágon méhek. Ott fönn csattognak, itt Lenn döngicsélnek. Nem rengedez sem a Virág sem a fa; Hallgatják a zenét Elandalodva. Vagy alszanak talán? Elszenderedtek?… Megálltam én is és … Olvasd tovább

Nemes Nagy Ágnes: Tavasz felé

A Bak-térítő homloka világol, faragva hitből és politikából: észak felé közeledik a nyár. Emeld fejed, emeld a fénybe érett, búvó erőd, világos gyöngeséged, betűzd ki létem, a nap merre jár? Mozdonyok zúgnak, csörtetnek az estben, termékenyül a földbe-ásott fegyver, a … Olvasd tovább

Kazinczy Ferenc: A TAVASZHOZ

A szép kikelet Üzi a telet, S zúzos förgetegét, Bolyongó fellegét, Lágy lehelleti Messze kergeti. Amit szemem lát Hosszas bánatját Szeleknek ereszti, Víg kedvét éleszti, S újult színre kél, Hogy elmúlt a tél. Még a madarkák Félénkek s némák. De … Olvasd tovább

Petőfi Sándor: Az Alföld

Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Felröpűlök … Olvasd tovább

Petőfi Sándor: ITT VAN AZ ÔSZ, ITT VAN UJRA

Itt van az ôsz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetôre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét. Mosolyogva néz a földre A szelíd … Olvasd tovább