Ady Endre- Föl-földobott kő

Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbusong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy … Olvasd tovább

Ady Endre: Nem élek én tovább…

Nem élek én tovább, Csupán addig élek, Amíg a szívemből Felfakad az ének; Amíg a lelkemet Sírhatom a dalba, Amíg lángra gerjeszt Ihletés hatalma; Amíg titkos órán Reám száll a bánat, Feketén, komoran, Mintha a világnak Végzetszerű átkát Csakis én … Olvasd tovább

Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet

Törjön százegyszer százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor, Ha hitted, hogy még mindig tartalak S hitted, hogy kell még elbocsáttatás. Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd Feledésemnek gazdag úr-palástját. Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is, Vedd magadra, mert sajnálom magunkat, … Olvasd tovább

Ady Endre: Láttalak

Láttalak a múltkor, Mosolyogva néztél, Éppen úgy, mint akkor, Mikor megigéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint mikor azt súgtad: Édesem, szeretlek!   Láttalak a múltkor, Mosolyogva néztél. Gyönyörű vagy most is, De meg nem igéztél. Vérpiros ajkaid … Olvasd tovább

Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak, Mikor lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép tüzes nappalon, De háborús éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghat ifjúságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom. … Olvasd tovább