Fazekas Mihály: Nyári esti dal

Halkkal ingó lanyha pára! Szálldogáló harmatok! Kis furuglyám lágy szavára Tiszta hangot adjatok: Lengd be véle, gyenge szellet, Sík mezőnk határait, A juhász a nyája mellett Hadd fülelje sorjait. Míg az estve bíborozza A lement nap hajnalát , Míg az … Olvasd tovább

Pataky Joachim: Megkérdezted-e már?

Megkérdezted-e már a hulló levelet, hová viszi a szél, – e néma lehellet? A napsugarától mért játszik a vízen; a vándormadártól: a távol mit izen? Megkérdezted-e már a gyermeki álmot, honnan veszi vajon a sok délibábot? A büszke hegyi sast, … Olvasd tovább

Katona György: Szeresd a szót

Szeresd a szót, mit először hallottál, Mikor nyöszörögve anyatejet szoptál, Mikor édesanyád föléd hajolt este, Megcsókolta arcod és szuszogásod leste. Ezen a nyelven szólt, énekelt és mesélt. Álomba ringató altatót is regélt. Veled sírt együtt, ha lázas lett homlokod, Melletted … Olvasd tovább

Lévay László: Még mindig remélek

Minden nap egy másikat várok, Hol kékebb az ég, pirosabb a hajnal. Szebben süt a Nap, az emberek jobbak, S nem kell küzdeni annyi búval, bajjal. Minden nap egy másikat várok, Okos napot, hol nincsen már talány. Minden a helyén … Olvasd tovább

Szegedi Tibor: Lélek ereje

Hallottam egy szegény vakról, Ki fehér párnáról álmodott. Nem aludt soha máson, Csak tépett vánkoson. Egy nap teljesült az álma, Tiszta párnát tett, Poros vánkosára. A az öröm oly igen gyógyítá meg testét, Könnyes szemmel nevetett Fájdalmát elfeledvén. … Olvasd tovább

Szép Ernő: Én így is szerettem volna élni

Én úgy szerettem volna élni Minden halandóval beszélni Mindenkinek nevét kérdezni Mindenkinek szívét érezni A járdán osztani a virágot Tegezni az egész világot Megsímogatni ami állat Érinteni minden fűszálat Imádni végtelen sereggel A napot ha fellángol reggel És énekszóval összejönni … Olvasd tovább

Sárhelyi Erika: A világ vége

Egyszer elmennék a világ végére. Csak hogy tudjam végre, le tudok-e ülni a szélére. Megnézném, milyen onnan a kilátás, s elvész-e a kiáltás, vagy egy másik világból megjön rá a felelet. Elvégre meglehet, a világ vége csak egy másik kezdet. … Olvasd tovább

Juhász Orsolya: Idővel

Idővel mindig minden szép lesz, a rossz emlékek is megszépülnek, szemünkbe ismét mosoly szökik. Idővel mindent máshogy látunk, az emberektől is mást várunk, hozzájuk máshogy állunk. Idővel örülni is megtanulunk, nem bánt ha valamit meg nem kaphatunk, s jól esik, … Olvasd tovább

Gulyás Gábor: A gyermek

Rendkívüli elme, becsülendő s igaz, Néhol zavaros, időként pimasz. Ha komoly dolgokról beszélgetsz vele, Zakatol eszének fogaskereke. Tudatosan reagál, sokszor kérdez vissza, Őszintén felel, szeme tükre tiszta. Nem befolyásolj a politika állása, Boldogsággal, mosolyogva tekint a mára. Jövője kilátástalan, ezt … Olvasd tovább