Babits Mihály: Esti kérdés

Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen áll és nem kap a virágok szirma ráncot s a hímes … Olvasd tovább

Babits Mihály: Elgurult napok

Napjaim mint az elgurult gyümölcsök botlanak, futnak, sárban hemperegnek, végre megállnak, éjjel, s vég időkig kicsi gödrökben poshadnak, felejtve. Ki szedi föl fa alól a gyümölcsöt? Kis gödrökből a poshadó gyümölcsöt? Sárból, szemétből a szennyes gyümölcsöt? Ki szedi föl fa … Olvasd tovább

Babits Mihály: Balázsolás

Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike. Tél közepén, Balázs-napon szemem pislogva csüggött az öreg papon, aki hozzád imádkozott fölémhajolva, … Olvasd tovább

Babits Mihály-Messze…messze…

Spanyolhon. Tarka hímü rét. Tört árnyat nyujt a minarét. Bús donna barna balkonon mereng a bíbor alkonyon.   Olaszhon. Göndör fellegek. Sötét ég lanyhul fülleteg. Szökőkut víze fölbuzog. Tört márvány, fáradt mirtuszok.   Göröghon. Szirtek, régi rom, ködöt pipáló bús … Olvasd tovább