Parti Nagy Lajos: Alázat

Szeretném elmondani végre egyszer, mi vagy nekem. – Megcsöndesedtem, nem verekszem többé, várom türelmesen, hogy gazdag terveit betöltse életemmel a szerelem. Fáj a hiány szivemben, restelem, hogy ember így vagyok, hogy lelkemen és testemen a csonkaság sajog – de rendelés … Olvasd tovább

Babits Mihály: Elgurult napok

Napjaim mint az elgurult gyümölcsök botlanak, futnak, sárban hemperegnek, végre megállnak, éjjel, s vég időkig kicsi gödrökben poshadnak, felejtve. Ki szedi föl fa alól a gyümölcsöt? Kis gödrökből a poshadó gyümölcsöt? Sárból, szemétből a szennyes gyümölcsöt? Ki szedi föl fa … Olvasd tovább

Somlyó György: Múlt, jelen, jövő

Mellemen nem döng súlyosan a múlt, nem fojt emlékek százkarú polipja, nem fon be bénítón, és nem borít a jelen kitörő erőire mord kényszerzubbonyt. Nem vagyok múltam rabja. Kezem arra kap s lábam arra lép, merre a jelen lendíti a … Olvasd tovább