Max Jacob: Haláltusa

Uram, lankadok, a lelkem reménytelen, Bukott sorsom súlyos hordóként görgetem Mert hiába  vártam végem félig-holtan, Közbenjárómnak a Sátánt választottam. Nyeglén összetöröm ősi címeremet, Zavart szemem éjjel a holtakra mered. Koponyám döngeti a pokol kőfalát, Ágyam derékalja hasító vasszilánk. És álmomban … Olvasd tovább

Csorba Győző: Mit ér?

Törődjem-e még bármivel? Érint-e bármi még? Várjam mit rendre várni kell vagy nincs értelme rég? Zörögnek az üres napok zörgésük jéghideg Nincs mit beléjük rakhatok hogy lenne jó meleg Ha reggelente partra lök a súlyos ébredés mind súlyosabb tájról jövök … Olvasd tovább

Fazekas Mihály: Aggodalom

Virágzásom idejében Akármerre kerültem, A természet nagy kertjében Minden nyitott körűltem; Minden újult, éledett, Minden örvendeztetett. Héj de már hogy meghervadtam, Ha lehajtom fejemet, Azt súgja a főld alattam, Hogy maholnap eltemet. Sorsom így ha képzelem, Elgyalít a félelem. De … Olvasd tovább