József Attila: TÖREDÉKEK

Állás nélkül élek, akár a madár, idestova másfél esztendeje már. Vásárcsarnok nyirkos boltjai alatt hordott ölem nyálkás, bő kosarakat. Mintha fojtogatnék, eltorzult kezem deresen hüvöslő drótköteleken. Voltam könyvügynök, ki nem olvas, de ád Móriczot, Shawt, Barbusse-t, Cocteaut meg Zolát. Kerek … Olvasd tovább

József Attila: Magány

Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes bársony-penész pihézze melledet. Nézz a magányba, melybe engem küldesz. Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet. Száraz homokként peregjen szét arcod, a kedves. S ha cirógatnál nagyon, mert öled helyén a tiszta űrt tartod: dolgos ujjaid … Olvasd tovább

József Attila: Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a … Olvasd tovább

József Attila: Nagyon fáj

Kivül-belől leselkedő halál elől (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde. Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is – ezért ölel minden, ami asszonyra lel, … Olvasd tovább