Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani mindent, mi élet, havas telet és … Olvasd tovább

Kosztolányi Dezső: Reggeli kísértet

Mikor hajnalba hazamentem, találkoztam magammal. Egy sápadt részeg, furcsa ködben cigányzenére ment előttem, s zenélt neki a hajnal. Én ágyba vágytam fáradottan, de ő előre szállott. Reám mosolygott csúnya szája, s cincogtak álmosan utána a gyűrtarcú cigányok. … Olvasd tovább

Kosztolányi Dezső: Szeptember elején

A hosszú, néma, mozdulatlan ősz aranyköpenybe fekszik nyári, dús játékai közt, megvert Dárius, és nem reméli már, hogy újra győz. Köröskörül bíbor gyümölcse ég, s nem várja, hogy a kedvét töltse még, a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég, fülébe … Olvasd tovább

Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső

Mint a beteg gyerek, ki lázas, álmos, felül az ágyba, poharat kér, s hideg üvegen hűti fájó ujját, sír az orvosságos-palackér, és viszolyogva, fanyalogva fanyarul fog egy ezüst kanalat, és a kesernyés-édes, hűs nedűvel locsolja égett ínyét álmatag: E forró, … Olvasd tovább