Varga Norbert: Értelmetlen lét

Életed értelme érdemleges lehetne, érted él életed értelme. De értetlenkedve érted meg az értetlenek éretlen érdekeit. S értékrended átértékeled, mert a legértékesebb értéked Az értelmes élet, megértő lélek, melyet egy életen át hajtanak az értelmetlen érdektelen értékfaló értéklények. Érdeked, hogy … Olvasd tovább

József Attila: TÖREDÉKEK

Állás nélkül élek, akár a madár, idestova másfél esztendeje már. Vásárcsarnok nyirkos boltjai alatt hordott ölem nyálkás, bő kosarakat. Mintha fojtogatnék, eltorzult kezem deresen hüvöslő drótköteleken. Voltam könyvügynök, ki nem olvas, de ád Móriczot, Shawt, Barbusse-t, Cocteaut meg Zolát. Kerek … Olvasd tovább

Nagy László: Az én szívem

Az én szívem játszik, ingemen átlátszik, másik szívvel tündérkedik hajnalhasadásig. Születtem, felnőttem durva-gaz erdőben, virág vagyok, attól félek: csalán lesz belőlem. Szaporodik évem fényben, égdörgésben, ecetért kell elcserélni minden édességem. … Olvasd tovább

Szabó Lőrinc: A vándor elindul

Bottal s öreg kutyámmal indultam hazúlról. Dalolva mentem és torkom nem únta még az országút fáradságos énekét. – Tudod, hogy a Nap barátja voltam? Ő édesitette agyamat hajnali rétek szagával; aztán minden csigát s kavicsot külön megmutatva látni, szeretni és … Olvasd tovább

Radnóti Miklós: TÉTOVA ÓDA

Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól … Olvasd tovább

Reményik Sándor: Sóhajok hídja

A mi életünk sóhajoknak hídja, Mely átível a sötét lagunán, – S majd jőnek egykor boldog gondolások: Szerelmes párok – sok százév után S a híd alatt megállnak. Ó be mások, Be mások lesznek ők, mint Te meg én, S … Olvasd tovább

Tompa Mihály: Boldogság

Hol vagy, hol vagy életünknek Szép tündére, boldogság?! Karjaidban kik pihennek? Ajkaid kik csókdossák? Fényes orczád néha, néha, Szemünk előtt megjelen; Vagy csak a szív álma képzel Kétes ködben, fellegen? Széles ország-út az élet, És mi rajta vándorok; Elfáradunk, elepedünk, … Olvasd tovább

VÁRNAI ZSENI: Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál, rám nevettél, nekem sírtál.   Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél, először csak a kiskertbe, aztán a nagy idegenbe.   Ha itt vagy is, csak elnézel, … Olvasd tovább