Petőfi Sándor ERDŐBEN

Sötétzöld sátoros Erdőben járok. Kevély tölgyfák alatt Szerény virágok. A fákon madarak, Virágon méhek. Ott fönn csattognak, itt Lenn döngicsélnek. Nem rengedez sem a Virág sem a fa; Hallgatják a zenét Elandalodva. Vagy alszanak talán? Elszenderedtek?… Megálltam én is és … Olvasd tovább

Petőfi Sándor: Feleségek felesége

Feleségek felesége, Lelkemadta kicsikéje! Jer ide már az ölembe, Mulassak veled kedvemre. Szerettelek lyánykorodban, Szeretlek most százszor jobban, Nem százszor, de ezerszerte, Ha meg nem haragszol érte. Nem is tudja a nőtelen, Mi az igazi szerelem; Hogy tudná az istenadta? … Olvasd tovább

Petőfi Sándor: A VIRÁGNAK MEGTILTANI NEM LEHET…

A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet; Kikelet a lyány, virág a szerelem, Kikeletre virítani kénytelen. Kedves babám, megláttalak, szeretlek! Szeretôje lettem én szép lelkednek – Szép lelekednek, mely mosolyog szelíden Szemeidnek bűvös-bájos tükrében. … Olvasd tovább

Petőfi Sándor: SZOMJAS EMBER TŰNŐDÉSE

Ejnye, mi az istennyila! Üres már a ládafia? Üres ám – Jaj pedig be ihatnám! Száraz kút a gégém csapja, Süti a szomjuság napja; Még meggyul, Ha rá boreső nem hull. Hm, biz a nem tréfa volna, A felhőből hogyha … Olvasd tovább

Petőfi Sándor : Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! – A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem … Olvasd tovább

Petőfi Sándor: Az Alföld

Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Felröpűlök … Olvasd tovább

PETŐFI SÁNDOR: Karácsonkor

Énhozzám is benézett a karácson,  Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson  És rajta egy pár reszkető könyűt. Menj el, karácson, menj innen sietve,  Hiszen családok ünnepnapja vagy te,  S én magam, egyes-egyedűl vagyok. Meleg szobám e gondolattól elhül.  … Olvasd tovább

Petőfi Sándor : Ha férfi vagy, légy férfi

Ha férfi vagy, légy férfi, S ne hitvány gyönge báb, Mit kény és kedv szerint lök A sors idébb-odább. Félénk eb a sors, csak csahol; A bátraktól szalad, Kik szembeszállanak vele… Azért ne hagyd magad! Ha férfi vagy, légy férfi, … Olvasd tovább

Petőfi Sándor: ITT VAN AZ ÔSZ, ITT VAN UJRA

Itt van az ôsz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetôre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét. Mosolyogva néz a földre A szelíd … Olvasd tovább