Reményik Sándor: Sóhajok hídja

A mi életünk sóhajoknak hídja, Mely átível a sötét lagunán, – S majd jőnek egykor boldog gondolások: Szerelmes párok – sok százév után S a híd alatt megállnak. Ó be mások, Be mások lesznek ők, mint Te meg én, S … Olvasd tovább

Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz

Egy szívnek, mely éppúgy fáj, mint az enyém Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod, hogy valahol, bárhol a nagy világon könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, eredj… Szállj mint a fecske, délnek, vagy északnak, mint a viharmadár, magasából a mérhetetlen … Olvasd tovább

Reményik Sándor: A lehetetlenség kapujában

Nem akarom, – és minden versbe mégis A Te nevedet építem bele, Isten, holt szívem élő Istene – Mint faltörő kos a kőfalakon, A soraimon rést üt a neved, – Tán csak szokás, – hisz Tehozzád kiáltnak Nyomorúság idején mindenek, … Olvasd tovább

Reményik Sándor: Az én békességem

Ha eljönne a Csoda könnyű szárnyon, S szívembe egyszer az a béke szállna, Amelyre szörnyű szomjúsággal vágyom: – Előbb elzárnám a láda fiába. Tűnődve rajta, hogy ez hogy esett, Trónolnék vele a világ felett. Nagy-óvatosan körültapogatnám: Hogy hát igazán, igazán … Olvasd tovább

Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, … Olvasd tovább