Reményik Sándor: Sóhajok hídja

A mi életünk sóhajoknak hídja, Mely átível a sötét lagunán, – S majd jőnek egykor boldog gondolások: Szerelmes párok – sok százév után S a híd alatt megállnak. Ó be mások, Be mások lesznek ők, mint Te meg én, S … Olvasd tovább

Reményik Sándor: Predesztináció Mécs Lászlónak

Ez így rendeltetett: Hogy ne lehessek soha senkié, És ne lehessen enyém senki se. És legyek mégis a mindenkié, És legyen enyém az egész világ. Ó árvasággá szűkült végtelen, Ó végtelenné tágult árvaság! … Olvasd tovább

Reményik Sándor: Templom és iskola

Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá. De nincsen, aki köztetek E szent harcot ne állaná. Ehhez Isten mindannyitoknak Vitathatatlan jogot ád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! Ti megbecsültök minden rendet, Melyen a béke … Olvasd tovább

Reményik Sándor: A lehetetlenség kapujában

Nem akarom, – és minden versbe mégis A Te nevedet építem bele, Isten, holt szívem élő Istene – Mint faltörő kos a kőfalakon, A soraimon rést üt a neved, – Tán csak szokás, – hisz Tehozzád kiáltnak Nyomorúság idején mindenek, … Olvasd tovább