Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig

Szokványos nyári éjszakának indult. Sétáltam kocsmáról kocsmára. Talán éppen a Nylonban ittam, a HÉV-végállomás mellett, a Margit hídnál (vagy azt akkor már lebontották?). Nem tudom, lehet, hogy a Boráros téren. Ezek a séták mindig reggelig vagy épp két napig tartottak, … Olvasd tovább

RADNÓTI MIKLÓS: LEVÉL A HITVESHEZ

A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván … Olvasd tovább

Nemes Nagy Ágnes: Kettős világban

Hajam a fűben, a fák kontya fent, rezegve bomlik szét az alkonyattal. Nyírség. Homokján érlelve fejem, bomló bokorként mégis itt marasztal? Hullámaira illegessem elmém? Pillantására öltsek nászi inget? És áradozva termékeny szerelmén, mint tigrisek, becézzem kölykeinket? Enyém a táj. Mint … Olvasd tovább

Csata Ernő: Ádám apó meséje

Élt egyszer istenek kertjében, idők hajnalán, Ádám apó, valamiféle,déd-dédnagyapám, s vele rótta ösvényeit Édennek, szülőistenek boszorkánykonyháján kiklónozott, meddő,déd-dédnagyanyám. Az idő,ahogy mondani akartam, még csak vánszorgott vontatottan. A kiadott parancs,a tiltás hiába, ha ott csüngött,virított az alma. Enki isten anyókám fülébe … Olvasd tovább

Reményik Sándor: Templom és iskola

Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá. De nincsen, aki köztetek E szent harcot ne állaná. Ehhez Isten mindannyitoknak Vitathatatlan jogot ád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! Ti megbecsültök minden rendet, Melyen a béke … Olvasd tovább

Bódás János: Valahol ki van jelölve helyed…

Azért van síró, hogy vigasztald, az éhező, hogy teríts neki asztalt. Azért van seb, hogy bekösse kezed, vak, elhagyott azért van, hogy vezesd. Azért van annyi árva, üldözött, hogy oltalmat nyerjen karjaid között. Azért roskadnak mások lábai, hogy terhüket te … Olvasd tovább

Wass Albert: Májusi találkozás

Májusi estén, mikor a lombok holdsugárt szitálnak s a bodza közt csalogány hegedül: ugye rossz járni egyedül? Olyankor a szíved mélyén soha nem csókolt csókok égnek. Még el nem ölelt ölelések Tépnek, szaggatnak szüntelen. Minap, mikor egy ilyen estén a … Olvasd tovább

Kálnoky László: A kegyelet oltárán

Hová lettek a családi ereklyék, a be nem vett orvosságok a polcról, a titokban iddogált hajszeszek, alig használt óvszerek, sérvkötők? Hol a néma zenélődobozok s az ezüsthangú éjjeliedények? Hol a családhoz hozzáidomult pamlagdíszítő oroszlánfejek? Hol van Henrik bácsi műfogsora, mit … Olvasd tovább

József Attila: Magány

Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes bársony-penész pihézze melledet. Nézz a magányba, melybe engem küldesz. Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet. Száraz homokként peregjen szét arcod, a kedves. S ha cirógatnál nagyon, mert öled helyén a tiszta űrt tartod: dolgos ujjaid … Olvasd tovább