Adelbert von Chamisso: Az elárult szerelem

Az éjjel csókolóztunk, nem látott senki sem; bíztunk a csillagokban, fenn szikráztak fényesen. De egy csillag lehullott, s a tengernek beszélt, tőle egy bárka, attól egy matróz vette neszét, ő meg a kedvesének dalolta másnap el – s most utca, … Olvasd tovább

John Donne: Elégia vetkőző kedveséhez

Jöjj, asszonyom, pihenni ún erőm, ha nem dolgozom, kín a pihenőm. S aki ellenfelére rátalál, kifárad majd, ha nem harcol, csak áll. El öveddel, mint égöv, ragyogó, de sal szebb világot átfogó, e mellvérttel, melyen az ostobák szeme a fénytől … Olvasd tovább

RADNÓTI MIKLÓS: LEVÉL A HITVESHEZ

A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván … Olvasd tovább

Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem

A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek,Gyönyörű kis ‘tulipánt!’ Szemeid szép ragyogása Eleven hajnali tűz, Ajakid harmatozásaSok ezer gondot elűz. Teljesítsd angyali szókkal, Szeretőd amire kért: Ezer ambrózia csókkalFizetek válaszodért.   … Olvasd tovább

József Attila: Nagyon fáj

Kivül-belől leselkedő halál elől (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde. Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is – ezért ölel minden, ami asszonyra lel, … Olvasd tovább

József Attila: Flóra

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már, elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik, buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad. Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra. … Olvasd tovább

Juhász Gyula Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál emlékeimből lassan, elfakult arcképed a szívemben, elmosódott a vállaidnak íve, elsuhant a hangod és én nem mentem utánad az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, ma már nem reszketek tekintetedre, … Olvasd tovább

Ady Endre: Lédával a bálban

Sikolt a zene, tornyosul, omlik Parfümös, boldog, forró, ifju pára S a rózsakoszorús ifjak, leányok Rettenve néznek egy fekete párra. »Kik ezek?« S mi bús csöndben belépünk. Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat A víg teremben némán szerte-szórjuk. … Olvasd tovább

József Attila: Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a … Olvasd tovább