Kosztolányi Dezső: Szeptember elején

A hosszú, néma, mozdulatlan ősz aranyköpenybe fekszik nyári, dús játékai közt, megvert Dárius, és nem reméli már, hogy újra győz. Köröskörül bíbor gyümölcse ég, s nem várja, hogy a kedvét töltse még, a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég, fülébe … Olvasd tovább

Tóth János: Ősz lép a tájra

Ősz lép a tájra már megint, A múló idő arcomba legyint. Hulló falevelek, sárguló erdő Súlyos terhével szürke felhő Lassan baktat az ég peremén, Majd könnyezve terül fölém. Sírni kezd, de zokogásra vált Könnyei között galamb szállt Egyedül, bús magány … Olvasd tovább