Weöres Sándor: Az Erzsébet-híd télen

Kel a hajnal tüzes íve, tarajos köd szegi árnnyal. Budapestre s Duna-vízre sokezer hópihe szárnyal.   Hol a két part sűrü ház-sort emel, egymás felé fordít: a habon reng szines árny-folt, a folyón át feszül új híd. … Olvasd tovább

Berzsenyi Dániel: A közelítő tél

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr. Nincs már symphonia, s zöld lugasok között Nem búg gerlice, és a füzes ernyein A csermely violás … Olvasd tovább

József Attila: Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek. Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet s ami új, meg ép, Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! – S rászórni szórva mindent, ami szép. Dalolna forró láng az égig róla S … Olvasd tovább