RILKE: A CSEND

Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem – hallod-e: zúg… Ugye, a magányost, bármije rebben, figyelik a dolgok: hogy mire jut? Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám, zaj ez is, mire megközelít. Hallod-e, kedves, újra kinyitnám… …de mért nem vagy itt? Moccanok épp csak … Olvasd tovább

Miroslav Válek: Csak úgy

Csak úgy, mintha véletlenül akadnánk össze sűrű, vad esőben körözve a körúton, mint egy hajó fedélzetén, csak úgy, mellékesen ennyit mondok: “Szeretlek.” S te ennyit: “Ó, úgy, mint bárki más!” Micsoda megaláztatás! Történhetne ez augusztus havában, nagylombú fák alatt. Megszégyenülten … Olvasd tovább

Márai Sándor: Hol vagyok?

Ülök a padon, nézem az eget. A Central Park nem a Margitsziget. Milyen szép az élet,-kapok, amit kérek. Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek. Micsoda házak és micsoda utak! Vajon, hogy hívják most a Károly körutat? Micsoda nép!-az iramot … Olvasd tovább

Károlyi Amy: Örökség

Ki hagyta rám e furcsa örökséget? tán javasasszony volt a drága, füveket, gombát egybefőző tündér, boszorkány, ükanyó, párka, kezében órjás kertészolló, az életekből itt-ott levágott, s élet-darabokból foltozott nekem egy foltos bohóc-virágot. Ezt a világot hagyta rám, a sok mögött … Olvasd tovább

Jannus Pannónius : EGY DUNÁNTÚLI MANDULAFÁRÓL

Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe’ se látott, Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén. Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne, Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein. S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben, Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be … Olvasd tovább